Kávé & Kóla

"A szép, réteges etióp-latte tetején tejszínhab, a kávécsík alatt pedig fátyolosan, lassan elbarnuló karamella és gyömbér-keverék. Minél több idő telik el, annál "mélyebbre" száll a barna szín, ahogy az esős évszakban a hetekig szakadó eső is beissza magát Etiópia barna, gazdag, sűrű földjébe. A gyömbérrel kötött "hideg" házasság egészen új ízeket hoz ki az etiópok legendás kávéjából, a Yrgacheffe-ből."

Így jellemzi a kávézó hivatalos honlapja az etióp jégkaramellás gyömbér-lattét, amit ezúttal próbáltunk ki. Az Árkád Frei Caféjában még nem jártunk, így a bevásárlás pihenőjében ezt választottuk. Ami meglepő volt, hogy bár a kávélap ugyanaz, mégis a berendezés nagyban eltérő a KÖKI terminálban tapasztalthoz képest. A design sokkal mutatósabb, hiszen az ottani föld színekkel ellentéteben itt az élénk színek dominálnak, marokkói stílusú formavilággal. Frappáns kiegészítői a hangulatnak az arab világban hétköznapinak számító madár kalitkák, amik a mennyezetről csüngenek alá. Romantikussá, bujává varázsolják a helyet. Randi helyszínnek mégsem javasolnám, zsúfoltsága miatt.

Ami a kiszolgálást illeti, ez is önkiszolgáló rendszerű, akár csak a KÖKIben található társa. És ami a kényelmet illeti, az bizony messze alul marad a másikhoz képest, sőt szinte bármihez képest, ahol eddig jártunk. Biztos mindannyian ismerjük azokat a klasszikus stílusú, ívelt támlájú karimás ülőfelületű kemény fa székeket, amiket már csak emlékeinkből idézhetünk meg. Most kérek mindenkit idézzük is meg...hiszen nem véletlen, hogy ezek már nem olyan elterjedtek...ezen ülni felér egy kínzással. Ha páka vékony vagy a csontodat nyomja, ha husisabb akkor bevág a combod felső részén...szörnyű. Kényelmetlen, kemény, egészségtelen és talán még reggelig sorolhatnám a jelzőket....de nem teszem, inkább javaslatot, hogy cseréljék le ezeket rögtön a vendégek kényelmének érdekében. Mert bármilyen finom is legyen a kávé, ha az ember végig azon gondolkodik, hogy milyen jó, hogy nem kért süteményt, hiszen úgysem bírna egy perccel sem tovább ülve maradni. Bármilyen szép is a külcsíny sajnos lerontja az élményt ez a  borzasztó szék. Egy kávézónak pedig az volna a lényege, hogy kényelmesen kizökkenhessen az ember egy kis időre és elfeledkezzen a gondokról, bajokról egy finom zamatos fekete ízébe és illatába burkolózva.

Ami a feketét illeti, egy extrábbat teszteltünk, az etióp jégkaramellás gyömbér-lattét (képünkön bal oldalon látható, jobbra az örök kedvenc mogyoró latte látható, amiről előző tesztünk szólt)  ami meglepően finomra sikeredett. Az elnevezés is egzotikusan hat, de az ízek mégsem tolakodóak, rétegezve érkeznek a szánkba. A gyömbér frissítővé teszi az ízhatást a karamella pedig lelágyítja ezt, selymes utóérzetet kölcsönözve...a kombináció tökéletes.

A kávékülönlegesség meggyőző volt, de inkább egy másik kávézójuk kényelmesebb székén ismétlünk...

Ár.: etióp jégkaramellás gyömbér-latte: 540Ft

Értékelés: 6,5

A Cheese Étterem és Kávézó Budapesten, a Budafoki úton található South Buda Business Park irodaházának földszintjén. Alapvetően a házban található cégek menzájaként üzemel, de az utcafronthoz közeli oldalon egy kis kávézót is kialakítottak. Jó idő esetén a kerthelyiség még inkább segít elvonatkoztatni a kantin jellegtől. A környezet egyébként tiszta, tágas és világos. A tisztaság színei a kék és a fehér dominálnak, és az asztalokat egységesen óriási zöldellő növényekkel szeparálták el. Ez modernné ugyanakkor barátságossá varázsolja a teret. A belső kialakításnak köszönhetően -és annak, hogy ez még egy felfedezetlen kávézó- általában mindig van szabad hely. Kivéve az ebéd időt. A déli órákat abszolút nem javaslom ezen a helyen, hiszen zajos, étel szagú és nyüzsgővé válik minden négyzetcentiméter.

Munkaindító reggeli kávénak, kajakóma utáni koradélután üdvözlő koffeinbombának és záró akkordként elfogyasztott feketének is megfelelő a hely hangulata. Kiszolgálás csak a pultnál van (a munkaerő kapacitás végessége miatt ebéd idején ott sem nagyon) ezért randevúhoz nem javasolt a hely, kivéve, ha jövendő párunk felszolgálói képességire vagyunk kíváncsiak. Vagy esetleg felszolgálókat interjúztató HReseknek lehet optimális választás. A nyitvatartási idő is a fentiekkel összhangban lett kitalálva, hiszen 07.30-17.00-ig állnak rendelkezésre. Ez egy kicsit szűkös határidő sajnos a munka utáni lazításhoz, ehhez leglább 18 vagy 19 órig tartanám niytva a helyet. 

Kellemes meglepetés azonban az ár, és a kávé minősége. Egy coffee latte-t kértem 0,33-as kólával és ezt a mutatványt mindössze 500Ft-om bánta. Ami pozitív, hogy megkérdezték miylen cukorral kérem, és még volt is barna cukor. Kísérő nem járt a kávé mellé, viszont keksz vagy csokis kávészem válaszható ajándék extra. A kávé mondhatni tökéletes volt, semmi vizezett tej, vagy túl hosszú kávé trükköt nem tapasztaltam. A habja olyan magas és kemény volt ahogy illik, bár ez már a képen sajnos nem látszik.

A helyen azért sokat segít a nyári placc, de alapvetően az mondanám, hogy az Újbuda Centerben hosszúra nyúlt bevásárló túrák közbeni megpihenésre alkalmas. Esetleg a Kopaszi gát felé sétálva felfrissülni. Pár perc megnyugvásnak tökéletes, egy jó kávé és indulni is tovább. Ilyen helyet önmagában keveset találni, hiszen vagy időigényes a felszolgálás és a számla kikérése vagy nem megfelelő a minőség a kisebb önkiszolgáló kávézókban. A Cheese kávézójának jelmondata akár ez is lehetne: Drink your coffee and go! Viszont erre a ritka kategóriának árban és minőségben is abszolút megfelel.

Ár: Caffee Latte, Coca Cola: 500Ft

 Értékelés: 6,5

Nem volt kedvem borravalót adni...

Ez maradt meg bennem legerőteljesebb érzésként a Mandarin Kávézóban tett furcsa kalandunk után. Ezzel az egy mondattal az ember úgy érzi, hogy igazából mindent el is mondott a helyről, mégis engedjétek meg, hogy kicsit kifejtsem.

A Mandarin Kávézó és Étterem Budapest IX. kerületében Tompa utca egyik eldugott sarkán található, jóllehet megtalálását könnyíti a nevéhez hű rikító narancssárga falfesték. Kívülről barátságos, letisztult helynek tűnik. Berendezése egyszerű geometrikus formákra épül, hangulatát segíti a sejtelmes sárgás félhomály, melytől a vendégnek meleg érzése támad. A mellékhelyiség közös terében azonban ki volt égve a villany (valószínűleg nem percek, sokkal inkább napok óta), ami azért a kézmosást kisebb kalandpályává és kihívássá alakítja át. A hely egyébként takaros és tiszta. 

Ami viszont nem tiszta (legalább is nekem), hogy egy ilyen helyre belépve a felszolgálók miért fintorral és nem mosollyal fogadják a vendégeket? Itt azért kicsit megtörik az ember lendülete, amikor a felszolgáló szinte elsápad és rosszul lesz, hogy meg kell mozdulnia a helyéről. Kelletlen undorral az arcán kérdezte meg mit kérünk.

Sokat nem kellett válogatnunk vagy tanakodnunk, hiszen az itallap meglehetősen szegényes, nem beszélve arról, hogy az alapkategóriás kávék és az alkoholos különlegességek egymástól kb. öt lapnyira voltak az itallapon. Ez kissé furcsa felosztás és kutakodni kell mire az ember megtalálja ezeket. 

Én egy jeges kávét kértem, partnerem pedig egy fehér forrócsokoládét. A felszolgáló ajánlása szerint a jeges kávét sziruppal tudja hozni, mert télen nincs fagyijuk, forró csokiból pedig egy darab fehérjük volt és ezen kívül csak klasszikus barna. Nekem szinte könyörögnöm kellett, hogy ne tegyen bele szirupot, bármennyire is esküdözött rá, hogy az milyen finom. Én nem kértem és kész. Szerencsére rövid alkudozás után sikerült meggyőznöm, hogy én vagyok a  vendég és valószínűleg tudom mit szeretnék. Társam sem késlekedett, gyorsan le is ütötte azt az egy darab fehér csokit a rendelésben. Ehhez képest klasszikus barna forrócsokival tért vissza a hölgyemény és egy jegeskávéval, amit ugyanolyan pohárban kaptunk meg. Az egyezések sora itt nem ért véget, a kanálhoz alátétet egyikünk sem kapott, én pedig a kávéhoz cukrot sem. Külön el kellett mennem kérni. A jegeskávé egyébként rendben volt, bár talán nyáron jobb választásnak bizonyul, hiszen fagyi nélkül viszonylag hígra sikerült. 

A hely egyébként nem drága, és az éttermi választék sem vészes árban. Azt viszont nem értettem, amikor kedvenc felszolgálónk egyszer csak megjelent két tányérral rajta két szelet vékony olívaolajjal és sóval megszórt natúr pizzaszelettel, mondván; a ház ajándéka. Hirtelen el sem tudtuk dönteni, hogy a forrócsokihoz vagy a jegyes kávéhoz illett jobban. Egyszerűen nem jött be ez a fogás, édes és jeges ital mellett nem lesz nagyobb étvágya az embernek két sós pizzadarabtól. 

Pár véleményt találtam még a helyről, ami tanulságos lehet:

"Ebédeltünk, megkaptuk a számlát. 10000-ből kértem vissza.Visszajárót összetekerve kaptam meg, egy ezressel kevesbb volt. Persze ezt csak távozás után vettük észre.Viszzamentem, hogy rosszul kaptam vissza a visszajárót, már a belépéskor lerítt, hogy nem véletlen volt mert a két felszolgáló összesúgott és zavartan viselkedtek.Pénzt visszakaptam, de többet oda nem megyek az biztos."

"A szomszéd asztalnál ülő külföldi egyszercsak felpattant és elkezdett a felszolgálólány sarkában járni. Rövid idő alatt kiderült, miután a lány nem komunikált semmilyen idegen nyelven, amit megint nem értek, hogy miért egy olyan helyen, ahol minimum 3 szálloda van a környéken és sok külföldi egyetemista, hogy az üzletvezetővel szeretett volna beszélni mert nem érti mi a baj vele, hogy nem kap azt amit kért: csapolt sört. Neki azt mondták probléma van a sörcsappal ezért nem tudnak hozni. A szomszéd asztal viszont 2 perc múlva azt kapott. Megtudtuk, az volt a baj, hogy lefogyott a szénsav és palackot kellett cserélni...szóval sör volt. Íme a komunikációs hiányosságok és az elégedettlen vendég kapcsolata. És jött a második felvonás: német asztal. Vacsorát rendeltek, ami már csak úgy ment, hogy a kinti táblán rámutatott a vendég mit kér....megkapta, a 3 főből 1 az ételét, holott mind a 3-an rendeltek. Jaaaa sorry, sorry. Megjött a második étel is: saláta helyett mexikói zöldségkeverékkel, amit előtte nem sokkal vett meg a szakács a szemben lévő közértben. Láttuk amikor átsétált. A 3. még mindig lemaradt: idétlen, kicsit akár gúnyosnak (hülye vendég) is érezhető röhögcsélés újabb sorry, sorry ( ezt az egy szót kíválóan ejti a kishölgy). Íme megjött a hőn ohajtott harmadik  étel is: görögsaláta helyett a már jól ismert mexikói keverék. A 3 főnek 3 óra alatt sikerült megvacsiznia és bár nem azt kapták amit kértek, fizzetek és távoztak."

Saját tapasztalat és érzés az volt, nincs kedvem még az illő borravalót sem megadni!

Ár:Forrócsoki, jegeskávé, kóla: ~1500Ft

Értékelés: 3