Kávé & Kóla

"A szép, réteges etióp-latte tetején tejszínhab, a kávécsík alatt pedig fátyolosan, lassan elbarnuló karamella és gyömbér-keverék. Minél több idő telik el, annál "mélyebbre" száll a barna szín, ahogy az esős évszakban a hetekig szakadó eső is beissza magát Etiópia barna, gazdag, sűrű földjébe. A gyömbérrel kötött "hideg" házasság egészen új ízeket hoz ki az etiópok legendás kávéjából, a Yrgacheffe-ből."

Így jellemzi a kávézó hivatalos honlapja az etióp jégkaramellás gyömbér-lattét, amit ezúttal próbáltunk ki. Az Árkád Frei Caféjában még nem jártunk, így a bevásárlás pihenőjében ezt választottuk. Ami meglepő volt, hogy bár a kávélap ugyanaz, mégis a berendezés nagyban eltérő a KÖKI terminálban tapasztalthoz képest. A design sokkal mutatósabb, hiszen az ottani föld színekkel ellentéteben itt az élénk színek dominálnak, marokkói stílusú formavilággal. Frappáns kiegészítői a hangulatnak az arab világban hétköznapinak számító madár kalitkák, amik a mennyezetről csüngenek alá. Romantikussá, bujává varázsolják a helyet. Randi helyszínnek mégsem javasolnám, zsúfoltsága miatt.

Ami a kiszolgálást illeti, ez is önkiszolgáló rendszerű, akár csak a KÖKIben található társa. És ami a kényelmet illeti, az bizony messze alul marad a másikhoz képest, sőt szinte bármihez képest, ahol eddig jártunk. Biztos mindannyian ismerjük azokat a klasszikus stílusú, ívelt támlájú karimás ülőfelületű kemény fa székeket, amiket már csak emlékeinkből idézhetünk meg. Most kérek mindenkit idézzük is meg...hiszen nem véletlen, hogy ezek már nem olyan elterjedtek...ezen ülni felér egy kínzással. Ha páka vékony vagy a csontodat nyomja, ha husisabb akkor bevág a combod felső részén...szörnyű. Kényelmetlen, kemény, egészségtelen és talán még reggelig sorolhatnám a jelzőket....de nem teszem, inkább javaslatot, hogy cseréljék le ezeket rögtön a vendégek kényelmének érdekében. Mert bármilyen finom is legyen a kávé, ha az ember végig azon gondolkodik, hogy milyen jó, hogy nem kért süteményt, hiszen úgysem bírna egy perccel sem tovább ülve maradni. Bármilyen szép is a külcsíny sajnos lerontja az élményt ez a  borzasztó szék. Egy kávézónak pedig az volna a lényege, hogy kényelmesen kizökkenhessen az ember egy kis időre és elfeledkezzen a gondokról, bajokról egy finom zamatos fekete ízébe és illatába burkolózva.

Ami a feketét illeti, egy extrábbat teszteltünk, az etióp jégkaramellás gyömbér-lattét (képünkön bal oldalon látható, jobbra az örök kedvenc mogyoró latte látható, amiről előző tesztünk szólt)  ami meglepően finomra sikeredett. Az elnevezés is egzotikusan hat, de az ízek mégsem tolakodóak, rétegezve érkeznek a szánkba. A gyömbér frissítővé teszi az ízhatást a karamella pedig lelágyítja ezt, selymes utóérzetet kölcsönözve...a kombináció tökéletes.

A kávékülönlegesség meggyőző volt, de inkább egy másik kávézójuk kényelmesebb székén ismétlünk...

Ár.: etióp jégkaramellás gyömbér-latte: 540Ft

Értékelés: 6,5

Stand up comedy egész este...

Csütörtökön a belvárosi VII. kerület Rumbach Sebestyén utcai RS9 Színházban voltunk egy Stand Up Comedy esten. A jegyeket az előadás kezdete előtt egy órával lehetett átvenni a helyszínen, ahol a fennmaradó időben helyet foglaltunk a színház előterében található kávézóban. Következő tesztünk erről az élményről szól.

Az elhelyezkedést illetően lehet, nem is egészen pontos a megfogalmazás, hogy a Rumbach Sebestyén utcában található, hiszen sokkal inkább alatta. Ez egy pinceszínház, ahol nincs is értelme kikapcsolatani a mobilokat az előadások előtt, tekintve hogy 0% térerő van. (Legalább is, ami a T-Mobile hálózatát illeti). Az sem csoda, ha esetleg még nem hallottunk a létezéséről, hiszen viszonylag kicsi (80-100 főt befogadó) és alapvetően alternatív jellegű színház, ami sok saját otthonnal nem rendelkező társulatot is befogad. A hely tehát viszonylag eldugott, ezzel romantikusan elszigetelt környezetet biztosít a nézőinek. Kicsit labirintus jellegű a kialakítás, ami illeszkedik a színházi légkörhöz. Ahogy belépünk rögtön a kávézórész pultjával találjuk szemben magunkat, ahol 4-5 asztal található csak, inkább az előadások szünetében állva elfogyasztott étlere és italra apellál.

Az időnk engedte, így helyet foglaltunk. A kávézó tiszta, takaros bár nagy szerepet játszik a helytakarékossság. Minden asztalon ropi volt elhelyezve szabad fogyasztásra. Egy tejeskávét kértem tejszínhabbal és egy kólával, aminek elkészítése meglepően hosszú időt vett igénybe. (tejszínhab nem volt!) Ezek után megvallom őszintén már valami egészen különleges élményt vártam...hát..azt kaptam...Egy cappuccino erősségű és kivitelezésű kávét, leszámítva a habot, ami még tejből sem jött össze nem hogy tejszínből. Ekkor gondoltam nem hozom zavarba a kiszolgálót vagy küldöm vissza kapásból a kávét, hanem kompenzálok a helyzeten: így hát kértem egy kis tejet külön. Ezt ugye habosítva, forralva 1dl-1,5dl-es kivitelben szokták szervírozni kis kerámia kancsóban. Hát itt ezt fém felest kimérő mércében kaptam. Sem időm, sem kedvem nem volt szóvátenni ezt, hiszen akkor miről is írhatnék most? :) /hozzáteszem, ha ezt valaki meséli én nem hittem volna el, de tényleg megtörtént/

El tudom képzelni azt is, hogy kiült rám az egész heti fáradtság és azért kaptam bivaly erős kávét feleses mércével :) Vagy még arra gondoltam közben, hogy ez egy ilyen poszt-posztmodern hely és ez már a stand up comedy része. De egyik sem magyarázná igazából ezt a kivitelezést. Kiszolgálás egyébként csak a pultnál van, ahol további kulisszatitokat lehet elcsípni, mint például, hogy a pultos lány totál új volt, aki ezt elkövette ellenem.

Feltételezem mindenki előtt világos, hogy ez a "félfeleses" megoldás sokat nem segített a túlerős feketémen. De nézzük a dolog jó oldalát: nem voltam álmos egész este. Továbbá meglepően olcsó volt. A színvonalat leginkább a színházi büfékéhez hasonlítanám, sőt pontosan ennek felet meg, hiába az igényes kialakítás. 

Szerencsére maga a stand up comedy zseniálisan jó volt, Bagi Ivánnal, Beleznay Endrével és Varga Ferenc Józseffel. És sosem nevettem még ennyit R-GO paródián, de szimplán csak kávézni nem fogok visszatéri úgy érzem.

Ár: Egy "tejeskávé"nak becézett cappuccino plusz fél dl tejjel és két kólával 900Ft

Értékelés: 6

Színes, autentikus, elérhető.

Ezek a szavak jutottak eszembe először a Budapest XIX. kerületi KÖKI bevásárlóközpontjában lévő Cafe Frei meglátogatását követően. Akinek esetleg kétsége lenne, nem véletlen a névbeli összecsengés, a franchise alapú kávézó hálózat mögött a népszerű dokumentarista televíziós áll. Aki nem csak a nevét adta hozzá, hanem a világ körüli utazásai során szerzett kávé iránti szenvedélyét és egyfajta fair trade gondolkodást is, amely a fogyasztó vendég érdekeit is szolgálja. Legfontosabb felismerése az volt, hogy mire a kávészemek az ültetvényről eljutnak az azt elfogyasztó vendég csészéjéig, addig annyi kézen és profit lépcsőn mennek át, hogy egyes esetekben elérhetetlenül drágává teszik a frissítő italt.

A másik fő koncepció abban rejlik, hogy amíg a világ kávéinak 90 %-a több fajta kávéból tevődik össze (ezt összefoglaló néven blendnek nevezünk), aminek összetételét és arányait a kávé gyártók a drágulást elkerülendően kedvük szerint módosítanak, addig  a Frei márkanév alatt futó kávé – kizárólag arabica típusú – "AA" minősítésű, azaz kézzel többször átválogatott kávészemekből áll. A kávélapon nem csak az olaszos kávékonyha remekei jelennek meg, hanem arab, karibi, és kelet-ázsiai kávékülönlegességek is.

A belső tér rusztikus, a kultúrák sokféleségét tükrözi. A berendezés anyaga és színválasztéka egyaránt a természet és a föld színeit adja vissza: sok a barna, a vörös és az okker. Az asztalok kényelmesek, a meleg színválaszték mégis egymáshoz közeli, meghitt légkört teremt. Az itallap egy újsághoz hasonlít, ahol cikkeket és ismertetőket is olvashatunk a kiszemelt kávéról. Ez azonban árakat hol feltűntet hol nem. Ha kíváncsiak vagyunk, akkor a pultnál kaphatunk pontosabb felvilágosítást. Az itteni hirdetőn felsorolt kávék csak részben egyeznek meg a kávélapban találhatókkal, és a különböző kategória rendszerben könnyen elveszik az ember; néhol a kontinensek szerinti bontás köszön vissza, másutt pedig a kávé elkészíésére vonatkozó megnevezések, mint a tejes kávé, fekete kávé...stb.Sajnos kiszolgálás is csak a pultnál van, ami azért alaposan ront a kényelmen. Viszont egyedi, kézműves gyártású kávégéppel főzik készre a kiválasztott feketét. 

Én Guatemalai mogyorós tejeskávét ittam. Külön pozitívum, hogy itt nem szirupokkal oldják meg az ízesítést, hanem valódi pörkölt mogyoró hozzáadásával. Volt barna cukor is, amit itt nem könnyű megszerezni, hiszen egyik asztalon fehér a másikon barna cukor van az adagolóban. Ha az embernek szerencséje van, akkor tud az ízlésének megfelelő asztalhoz ülni, ha nem akkor marad a kényelmetlen cserélgetés, vagy ne adj' isten a spontán kényszer ismerkedés egy idegen asztal vendégeivel a kölcsön cukor reményében. Maga a kávé egyébként kihangsúlyozom isteni volt. És ami meglepő, hogy olcsó is. Három tejeskávé és egy kóla volt 1800Ft, amiért minőséget és élményt kaptunk az ízek tekintetében.

Ami a kínálatot illeti, nagyon széles a kávé választéka, de aki nem kedveli a feketét, annak van tejkaramella, forrócsoki és tea, sőt még bor is a választékban. Az italok mellé kérhető cukrász sütemény és péksütemény is, valamint megvásárolhatunk szinte minden "díszletet" a pörkölt kávétól a könyvekig, ajándéktárgyakig, a teázás és kávézás kellékéig.

Számomra az egyik legjobban tetsző dolog a kávézó azon érdekessége volt, hogy a Libri könyvesbolt második emeltén helyezkedik el. Ez nem tudom mennyire üzletpoliktika vagy stratégigi megfontolás, mindenesetre abszolút pozitív, hogy közel van az olvasói kultúrához, és talán az abből kívülállókat is olvasásra sarkallja. 

Ár: Guatemalai mogyorós latte, Riói kókuszos latte, olasz latte, kóla: 1800Ft

Értékelés: 9