Kávé & Kóla

"A szép, réteges etióp-latte tetején tejszínhab, a kávécsík alatt pedig fátyolosan, lassan elbarnuló karamella és gyömbér-keverék. Minél több idő telik el, annál "mélyebbre" száll a barna szín, ahogy az esős évszakban a hetekig szakadó eső is beissza magát Etiópia barna, gazdag, sűrű földjébe. A gyömbérrel kötött "hideg" házasság egészen új ízeket hoz ki az etiópok legendás kávéjából, a Yrgacheffe-ből."

Így jellemzi a kávézó hivatalos honlapja az etióp jégkaramellás gyömbér-lattét, amit ezúttal próbáltunk ki. Az Árkád Frei Caféjában még nem jártunk, így a bevásárlás pihenőjében ezt választottuk. Ami meglepő volt, hogy bár a kávélap ugyanaz, mégis a berendezés nagyban eltérő a KÖKI terminálban tapasztalthoz képest. A design sokkal mutatósabb, hiszen az ottani föld színekkel ellentéteben itt az élénk színek dominálnak, marokkói stílusú formavilággal. Frappáns kiegészítői a hangulatnak az arab világban hétköznapinak számító madár kalitkák, amik a mennyezetről csüngenek alá. Romantikussá, bujává varázsolják a helyet. Randi helyszínnek mégsem javasolnám, zsúfoltsága miatt.

Ami a kiszolgálást illeti, ez is önkiszolgáló rendszerű, akár csak a KÖKIben található társa. És ami a kényelmet illeti, az bizony messze alul marad a másikhoz képest, sőt szinte bármihez képest, ahol eddig jártunk. Biztos mindannyian ismerjük azokat a klasszikus stílusú, ívelt támlájú karimás ülőfelületű kemény fa székeket, amiket már csak emlékeinkből idézhetünk meg. Most kérek mindenkit idézzük is meg...hiszen nem véletlen, hogy ezek már nem olyan elterjedtek...ezen ülni felér egy kínzással. Ha páka vékony vagy a csontodat nyomja, ha husisabb akkor bevág a combod felső részén...szörnyű. Kényelmetlen, kemény, egészségtelen és talán még reggelig sorolhatnám a jelzőket....de nem teszem, inkább javaslatot, hogy cseréljék le ezeket rögtön a vendégek kényelmének érdekében. Mert bármilyen finom is legyen a kávé, ha az ember végig azon gondolkodik, hogy milyen jó, hogy nem kért süteményt, hiszen úgysem bírna egy perccel sem tovább ülve maradni. Bármilyen szép is a külcsíny sajnos lerontja az élményt ez a  borzasztó szék. Egy kávézónak pedig az volna a lényege, hogy kényelmesen kizökkenhessen az ember egy kis időre és elfeledkezzen a gondokról, bajokról egy finom zamatos fekete ízébe és illatába burkolózva.

Ami a feketét illeti, egy extrábbat teszteltünk, az etióp jégkaramellás gyömbér-lattét (képünkön bal oldalon látható, jobbra az örök kedvenc mogyoró latte látható, amiről előző tesztünk szólt)  ami meglepően finomra sikeredett. Az elnevezés is egzotikusan hat, de az ízek mégsem tolakodóak, rétegezve érkeznek a szánkba. A gyömbér frissítővé teszi az ízhatást a karamella pedig lelágyítja ezt, selymes utóérzetet kölcsönözve...a kombináció tökéletes.

A kávékülönlegesség meggyőző volt, de inkább egy másik kávézójuk kényelmesebb székén ismétlünk...

Ár.: etióp jégkaramellás gyömbér-latte: 540Ft

Értékelés: 6,5

Véget ért a nyár, jöhetnek az élménybeszámolók...

Nyaralásunk első megállója Siófok volt, ahol az egyik napon a borús idő bekergetett minket a városba. Mi sem tudtunk elmenni mellette, hiszen a város központjában magasodik a város legjellegzetesebb épülete, Siófok jelképe: a víztorony. A vasbeton lábakon álló Víztorony egyébként 1912-ben épült fel a budapesti építészek Gergely Jenő és Gut Árpád tervei alapján. A Veszprémi Hírlap 1912. október 19-i számából tudhatjuk meg, hogy átadásra került a siófoki vízmű, melynek bekerülési költsége 1 millió korona volt. A lapban olvashatjuk, hogy Siófok igen kellemes ízű ivóvizet nyert. 1973-ban helyezték üzembe a balatonszéplaki felszíni vízművet, így a belvárosban álló víztorony elvesztette jelentőségét, a vízszolgáltatásban betöltött feladatát befejezte. A torony az évtizedek során Siófok jelképévé vált s központi elhelyezkedése miatt is kézenfekvő volt, hogy az idegenforgalom szolgálatába állítsák. 1992-ben a helyi önkormányzat lett a víztorony tulajdonosa, s ekkor nyílt meg az ország első vidéki Tourinform irodája a toronyban.

A felújítani 2010-ben kezdték és a munkálatok 2012-ben fejeződtek be a torony 100. évfordulójára. Újításként jelent meg, hogy kívül-belül teleépítették üveggel, amitől a torony sokkal kecsesebb lett. Így kapott többek között üveg panoráma lifteket, a szabad kilátó szinten üveg kerítést és padlótól plafonig érő ablakokat a fedett kilátóban. Ahol száz  éve még 250 köbméter víz hullámzott, ott most a full panorámás kilátó van. 

Az első látásra is egyértelmű, hogy az egész belsőt a Szentkirályi ásványvíz rendezte be, hiszen már a fogadótérben oxigénnel dúsított vizet osztogatnak. A feljutás ára 800Ft/fő, amit SZÉP kártyával is fizethetünk. Az üveg panoráma lift pár perc alatt felvisz a toronyba, melynek három szintje van. Az első szint a nyitott panoráma terasz, ahol 360°-ban 45 méter magasról csodálhatjuk meg a környék és a Balaton panorámáját. A második szinten egy oxigén bárt találhatunk, ahol a bárban lévő két csőből árad egész nap a 95%-os oxigén. Csak oda kell ülni az asztalhoz, felvenni a fülhallgatóra emlékeztető szerkezetet és az orrunk elé igazítani a csövet. Ez állítólag jótékony, élénkítő hatású, de mi nem próbáltuk ki, mentünk tovább. A harmadik szint különlegességét az adja, hogy külső pereme az asztalokkal és fotelekkel együtt folyamatosan forog körbe, így egy helyben ülve is élvezhetjük a teljes, balatoni panorámát. Ráadásul itt fent nagyméretű Samsung Surface digitális fényképkeret kinézetű asztalok vannak elhelyezve, amelynek érintőképernyőjén pillanatok alatt elővarázsolhatók a játékok. Látogatásunkkor ezek nem működtek. Maradt a régimódi szórakozás, a lassú forgás és a víztorony felújítását dokumentáló képek a falon...és persze a kávé....

Megrendelni kicsit nehézkes volt, mert a felszolgáló hölgy vicces mozdulatokkal követte az asztal forgását, néhol a fal mellé simulva várta, hogy a kedves vendég döntse el mit is kér valójában. Nálunk természetesen egy Latte Machiato és egy Budweiser került az asztalra. Néha az embernek szüksége van az összhangra, hangulat, látvány, ízvilág. Itt megvolt minden, ami kell...A kávét hosszú homokóra alakú hullámos üvegpohárban hozták ki, amiben jól látszott, hogy figyelnek a részletekre és a kávé rétegzettségére. A tejes kávé szervírozása úgy szép, ha az üvegpohár falán át láthatóvá válik, ahogy a kávé és a tej egymásba ölelkezik. Ez itt tökéletesen sikerült. A kávé tetején a tejhab kellően kemény tartású volt és ízletes. Az ízvilág mild caffera hajazott, kellemes bársonyos élményt nyújtva.

A Balaton gyönyörű panorámája és egy isteni kávé feledtet minden rosszat.

Ár.: Tejeskávé: 620Ft (Budweiser 650Ft, Összesen 1270Ft - 4,88 EUR /forintban jobban jártunk/)

Értékelés: 8

Az IKEÁ-ban az ember vagy pontosan tudja mit szeretne vásárolni, vagy csak nézeget mert egész napos programra vágyik. De bárhogy is legyen, az áruház kialakítása olyan, hogy hiába célirányos a vásárló, nincs menekvés. Végig kell bizony menni az egész labirintus-áruházon. Sőt még az is mindegy milyen napszakban megyünk, hiszen a fenti okok miatt biztosan beleesik az időbe egy ebéd vagy vacsora mire kijutunk a kasszánál. A labirintusos kialakítás utáni második legnagyobb fogása az IKEÁ-nak az Étterme és Kávézója. Az ember úgyis megéhezik vagy minimum megiszik egy kávét annak örömére hogy kiszabadult végre. Én is így tettem, először mertem kipróbálni az IKEA fizetős kávézóját. Merthogy régebben volt ingyenes kávé is az IKEA Family tagoknak, ami hosszútávon nem tett jót az áruház megítélésének a sok ingyenélő miatt. A kávézóban szokás szerint tejeskávét kértem, amihez nem túl pozitív előképpel álltam hozzá, mondhatni inkább csak a kíváncsiság hajtott. 

Ami az IKEA Kávézóját illeti van még mit fejlődnie, hiszen az étteremtől elkülönülve kb 1,5 munkatárs szolgál ki 2 négyzetméteren egy gépi kávéfőzővel. Leülni nem lehet, pár talponálló magasított asztalka áll csak rendelkezésre. Kicsit olyan coffee to go feeling, nem hívogat vagy csábít a kávéházi hangulat.

Ennek ellenére meglepő módon a kávé finom volt. Erős és karakteresen pörkölt ízével teljes ízharmóniát adott. Ráadásul nem is túl drága. Arra azért kíváncsi lennék milyen kávéból készítik. Ha pontosan ki lenne írva a típus és a lejárati dátum, akkor még a kávé útját is nyomon lehetne követni. Hiszen az IKEA a saját bolti kávéiról garantálja, hogy mindenki meg nézheti a folyamatot ahogy a kitermeléstől a csészéig eljutott a termék.

"Az IKEA csak UTZ által minősített kávét használ. Az UTZ egy független, non-profit szervezet, amely a világ legnagyobb és leggyorsabban fejlődő kávéminősítési programját működteti. Azt szeretnénk, hogy a munkatársaink és vásárlóink tudják, hogy a nálunk felszolgált kávét társadalmi és környezetvédelmi szempontból megfelelő körülmények között termesztették. Az IKEA vásárlói visszakereshetik kávéjuk eredetét egészen az ültetvényig azáltal, hogy a nyomonkövető eszközbe beütik a Svéd finomságok boltjában vásárolt kávé fajtáját és lejárati dátumát. Az UTZ tágan értelmezi a fenntarthatóság kérdését, mivel figyelembe veszi a társadalmi, környezetvédelmi elvárásokat és a felelős üzleti tevékenységet egyaránt."

És ahol ellenőrizhetjük kávénkat:

http://www.utzcertified.org/ikea/

Én még biztosan fogok itt kávézni, bejött a karakteres pörökölt íz!

Ár.: Tejeskávé: 240Ft

Értékelés: 6

Fesztiválokkal érkezett a nyár idén is...

EFOTT-on jártunk, amit idén a Corvinus Egyetem vendég szervezése fémjelzett Zánkán. Maga a rendezvény a régi Gyermek faluban volt, ami új néven már Új Nemzedék Központtá avanzsált. Az EFOTT Fesztivált azért kedvelem leginkább a magyar könnyűzenei programsorozatok közül, mert nem csak a zenéről, az italokról, a bulikról és a másnaposságról szól. A rövidítést kifejtve már világossá is válik a különbség: Egyetemisták és Főiskolások Országos Turisztikai Találkozója. A kulcsszó tehát a turisztika, hiszen a rendezvény egyik fő célja, hogy megismertesse Magyarországot a fiatalokkal. Utazó fesztivál révén minden évben más és más helyeke/t/városokat/tereket/látványosságokat ismerhetnek meg a látogatók, sőt tesznek magukévá egy hétre. Személy szerint jártam már EFOTT-al: Velencén, Zamárdiban, Debrecenben, Dunaújvárosban, Orfűn, Szolnokon és most Zánkán. Mindenhol azért be- bemerészkedik az ember a legközelebbi városba és legalább egy napot szán annak megismerésére. Néhol művészettörténeti, építészeti, népművészeti remekművek garmadájával  találkozhatunk, néhol pedig maga a természet csodája az, amit emlékül vihetünk magunkkal. A Balaton partján inkább ez utóbbi a jellemző, de így is érdemes egy-egy sétát ejteni a közeli településen.

Annál is inkább javaslom, mert azt gondolom nem sokan kedvelik a mobil kávégépekből hígan csöpögő nagyüzemben gyártott fesztiváli löttyöt. Ezt talán nem is nevezném kávénak, így mi is körbenéztünk Zánkán hol lehet egy kellemes reggeli kávét elfogyasztani. Így találtunk rá a Zánkára bevezető út mentén egy hangulatos kis helyre, a Vinotékára. A jobbára tájjellegű és minőségi balatoni borokat áruló hely délelőtti fő profilja a kávézó és totó-lottó valamint sorsjegy értékesítés. Hangulatos kerthelyiségében 3-4 fa asztal található székekkel/padozattal, lugasos környezetben, ami kiválóan árnyékol a nyári tűző nap ellen. A személyzet kedves, és figyelmes. 

Tejes kávét kértem sok tejjel, amit nem bíztak a véletlenre ezért hoztak egy félhosszú kávét nagyobb csészében és mellé kis kancsóban a tejet. A kacsóban nem fél deciliter volt, mint ahogy már kaptam ilyesféle kiszerelés azelőtt az RS9ben. A kávé friss volt és zamatos, a tej tökéletesen elég még egy nagyon tejes lattéhoz is. Tökéletes reggeli kávé, tökéletes környezetben. Igazi vidéki idill részese lehet az utazó, csendes kis utca, zöldellő indákkal körbeölelve fa asztalkáknál kávézva és gyönyörködhet a szemben dúsan virágzó sötét rózsaszín leanderben.

Ár: Tejes kávé, Coca Cola: 600Ft

Értékelés: 8