Nem volt kedvem borravalót adni...
Ez maradt meg bennem legerőteljesebb érzésként a Mandarin Kávézóban tett furcsa kalandunk után. Ezzel az egy mondattal az ember úgy érzi, hogy igazából mindent el is mondott a helyről, mégis engedjétek meg, hogy kicsit kifejtsem.
A Mandarin Kávézó és Étterem Budapest IX. kerületében Tompa utca egyik eldugott sarkán található, jóllehet megtalálását könnyíti a nevéhez hű rikító narancssárga falfesték. Kívülről barátságos, letisztult helynek tűnik. Berendezése egyszerű geometrikus formákra épül, hangulatát segíti a sejtelmes sárgás félhomály, melytől a vendégnek meleg érzése támad. A mellékhelyiség közös terében azonban ki volt égve a villany (valószínűleg nem percek, sokkal inkább napok óta), ami azért a kézmosást kisebb kalandpályává és kihívássá alakítja át. A hely egyébként takaros és tiszta.
Ami viszont nem tiszta (legalább is nekem), hogy egy ilyen helyre belépve a felszolgálók miért fintorral és nem mosollyal fogadják a vendégeket? Itt azért kicsit megtörik az ember lendülete, amikor a felszolgáló szinte elsápad és rosszul lesz, hogy meg kell mozdulnia a helyéről. Kelletlen undorral az arcán kérdezte meg mit kérünk.
Sokat nem kellett válogatnunk vagy tanakodnunk, hiszen az itallap meglehetősen szegényes, nem beszélve arról, hogy az alapkategóriás kávék és az alkoholos különlegességek egymástól kb. öt lapnyira voltak az itallapon. Ez kissé furcsa felosztás és kutakodni kell mire az ember megtalálja ezeket.
Én egy jeges kávét kértem, partnerem pedig egy fehér forrócsokoládét. A felszolgáló ajánlása szerint a jeges kávét sziruppal tudja hozni, mert télen nincs fagyijuk, forró csokiból pedig egy darab fehérjük volt és ezen kívül csak klasszikus barna. Nekem szinte könyörögnöm kellett, hogy ne tegyen bele szirupot, bármennyire is esküdözött rá, hogy az milyen finom. Én nem kértem és kész. Szerencsére rövid alkudozás után sikerült meggyőznöm, hogy én vagyok a vendég és valószínűleg tudom mit szeretnék. Társam sem késlekedett, gyorsan le is ütötte azt az egy darab fehér csokit a rendelésben. Ehhez képest klasszikus barna forrócsokival tért vissza a hölgyemény és egy jegeskávéval, amit ugyanolyan pohárban kaptunk meg. Az egyezések sora itt nem ért véget, a kanálhoz alátétet egyikünk sem kapott, én pedig a kávéhoz cukrot sem. Külön el kellett mennem kérni. A jegeskávé egyébként rendben volt, bár talán nyáron jobb választásnak bizonyul, hiszen fagyi nélkül viszonylag hígra sikerült.
A hely egyébként nem drága, és az éttermi választék sem vészes árban. Azt viszont nem értettem, amikor kedvenc felszolgálónk egyszer csak megjelent két tányérral rajta két szelet vékony olívaolajjal és sóval megszórt natúr pizzaszelettel, mondván; a ház ajándéka. Hirtelen el sem tudtuk dönteni, hogy a forrócsokihoz vagy a jegyes kávéhoz illett jobban. Egyszerűen nem jött be ez a fogás, édes és jeges ital mellett nem lesz nagyobb étvágya az embernek két sós pizzadarabtól.
Pár véleményt találtam még a helyről, ami tanulságos lehet:
Saját tapasztalat és érzés az volt, nincs kedvem még az illő borravalót sem megadni!
Ár:Forrócsoki, jegeskávé, kóla: ~1500Ft
Értékelés: 3
