"Elég csak egyszer megtapasztalni, hogy az ember éles fényben is vak lehet, és láthat a sötétben is, és máris el kell gondolkodnunk a látás mibenlétében. (...) A tekintet olyan, mint egy kéz, amely a futó vizet akarja megragadni."
Szeretem a színeket, vidámmá tesznek. Végül is a kávé is egy szín, nem igaz?
Viszont itt ahol most jártam, nincsenek színek. Nincsenek formák, nincsenek előítéletek, nincs semmi...csak a baromi nagy sötétség. A Láthatatlan Kiállításon jártunk, ahol mindent kipróbálhat az ember, amit csak olyanok érezhetnek, akik nem látják a világunkat. Illetve nem a szemükkel látják, hanem sokkal inkább érzékelik. Érdekes környezetbe csöppenhetünk látogatóként, hiszen kiszolgáltatottak vagyunk, bátortalanok és bizonytalanok. Itt elmarad a szemünkkel olyan jól megszokott távolság, mélység és szín érzékelés. Marad a sötétség, a formák kitapintása, az illatok, szagok, hőmérsékletek és hangok mankója. És persze a csoport kísérőjének instrukciói, aki jóllehet vak, mégis biztosabban jár a terepen, mint bárki.
Különleges élmény, én már többedszerre mentem el. Önismeretet, empátiát fejleszt és ezerszer többet ad világlátásunkhoz, mint gondolnánk. Igazából sosem tudjuk meg hogy néz ki a kiállítás világosban, nem is biztos, hogy ami bent van mindent megfogtunk vagy megéreztünk, mindenesetre innen mindenki egy teljes képpel távozik, hogy mi hol volt hogy nézett ki stb...néhányan még a színekről is tudnának mesélni.Hát ennyit tesz hozzá a fantázia, na és persze a katarktikus élmény, hogy amikor kijön az ember megtapasztalja a fény szinte fájó létét és látásának csodáját.
A kiállítás végén lehetőség nyílik leülni egy kicsit még a sötétben és beszélgetni a csoport vezetőjével. Ilyenkor arctalan az ember, bármit meg lehet kérdezni. Ez egy kanapékkal és a fotelekkel berendezett kávéház, ahol lehet kérni üdítőt, teát, kávét, sört..és azokat a vezető készíti el azt a pultban. Persze fizetni csak fém pénzzel lehet, hogy könnyebb legyen kitapogatnia az érméket. Amikor egy kávét kértem sok tejjel, akkor azért elbizonytalanodtam honnan tudhatja mi az a sok tej. Viszonylagos, még egy látónak is. Éreztem a melegségét tenyeremben és a friss kávé mindent átható illatát.A tejeskávé finom volt, zaccosságnak nyoma sem volt (holott biztos nem akkora forgalmú a hely mint egy jól pörgő kávézó). A fizetéshez is vagy érzékeny ujjbegyek kellenek vagy óriási bizalom ahhoz, hogy a csoportvezető segítsen kiválogatni az érméket a bizonytalan turistának.
Nem hiányoznak a színek? -kérdeztem magabiztos kísérőnket. A lány pedig azt mondta emlékszik a színekre (kis korában vakult meg, maradtak emlékei), szereti is őket, sőt fontosak neki. Annak tudatában választ ruhákat, hogy az adott szín jól áll-e neki vagy sem.
Ekkor tudatosult bennem igazán, hogy ez a világ cseppet sem kevesebb a látók világánál, sőt...tömve van empátiával, figyelmességgel, érzékenységgel...és valamiféle olyan egyszerű tisztasággal, amiből tanulhatnának a látók!
Ár: Tejes kávé, Coca Cola: 700Ft
Értékelés: 7,5
