Kávé & Kóla

A Görögországot érintő beszámoló kezdődjön Thessalonikivel, a frappé bölcsőjével. 

A frappé története 1957-ben a Thessaloniki Nemzetközi Kereskedelmi Vásárral kezdődött. Ebben az évben a Nestlé egy új gyerekitalterméket dobott piacra: egy instant kakaóitalt, amit tejjel kellett összekeverni és egy shakerben felrázni. A Nestlé egyik alkalmazottja, Dimitris Vakondios, a szokásos napi instant kávéját szerette volna elkészíteni, de a vásár területén nem volt alkalma vizet forralni, ezért a kávéport hideg vízzel keverte össze és felrázta a shakerben, hogy feloldódjon. Ezzel a kísérlettel született meg az első frappé kávé, Görögország népszerű nyári itala. A frappé mára már Görögország nemzeti kávéjává vált, és gyakorlatilag minden kávéházban kapható.

És valóban...akármerre jártunk a nyaralás során, mindenhol a munkát el nem siető frappézó görögökkel találtuk szembe magunkat. Frappézik a hentes, a ruhaboltos, a sofőr, a recepciós...és természetesen akarva akaratlan a turista is. Itt ugyanis szinte nem illik espressot kérni forrón és feketén. Talán nem is esne jól az itt uralkodó nyári negyven fogkos hőségben, de szerencsénkre úton-útfélen kaphatunk hűsítő frappét görög testvéreinktől. Bár szinte hívhatjuk egy egész országot behálózó frappé and go birodalomnak is, még sincs olyan magasban az ára mint ha Costa vagy California Coffeeban vennénk meg. 

A frappéimádó görögök nagyon szigorúan veszik a kávé-cukor arányt, ezért mára már-3 féle édesítéssel készítik el kedvenc italukat: glykós (γλυκός) azaz édes; métrios (μέτριος), azaz közepesen édes és skétos (σκέτος), tehát cukor nélkül készült frappék. Természetesen további változatai is kifejlődtek, likőrrel (általában Kahluával) vagy kakaóval is ízesítik a hűsítőt; sőt, egyes éttermekben vaníliafagylaltot is tesznek a hideg kávéba, ami technikailag már nem frappé, mert nincs felrázva. Ezt mi magyarok jeges kávénak ismerjük. Az olaszok a felrázás technikáját felhasználva kifejlesztették a saját hidegkávé-változataikat, az espresso fréddót és az cappuccino fréddót. A különbség, hogy instant kávé helyett hosszú eszpresszót (espresso lungo) ráznak fel kis tört jégdarabkákkal. A capuccino fréddót pedig tejhabbal szolgálják fel, a tetejére kakaót vagy fahéjat szórnak, hogy jobban hasonlítson a capuccinóra. Ezt az italt Európában gyakran összetévesztik a jeges café lattével, ami jeges tejeskávé, de nincs felrázva.

Persze a környezet sem mindegy hol fogyasztjuk el. Észak görög nyaralásunk során útba ejtettük Thessaloniki varázsos piacát is. Ha valaki az igazi emberközeli Görögországra kíváncsi, akkor bizony érdemes elszakadni a csodálatos tengerpartról néha napján és megnézni hova járnak a helyiek. Ez mindig biztos tipp az utazás során, hiszen így sokkal mélyebb benyomásokat lehet gyűjteni. Mi is ezt tettük, és beolvadtunk az ebédre vásároló háziasszonyok és az áruikat vigyázó hűsölő kofák forgatagába. A piac óriási méretű, rengeteg kis utcácskával és ezernyi színnel illattal és fénnyel tarkítva. Elképesztő színek táncát adja vissza az ezerféle olajbogyó ami itt megterem. Magyar ember ismeri a zöldet meg a  feketét oszt'jól van. Itt pedig van barna, lila, padlizsánszín és még olyan is mint az éj feketéje. Gyönyörű.

Ebéd helyett pár olajbogyó és egy jó frappé bőségesen megteszi. A piac egyetlen kialakított kávézójában kerestünk árnyékot a tikkadó hőségben. A kávézó épp olyan autentikus mint maga a piac. Ez tulajdonképpen egy ház beszögellésében verandává átalakított helység. Az asztalok szedett-vedettek, mindegyik más minátjú és színű, csakúgy mint  a székek. A boltívek felett és az oszlop sarkokban a fehér falra felfestett színes képek díszelegnek. Ezek olyan esetlegesnek tűnnek, mintha maga a művész is csak improvizatíve arra járván festette volna őket fel. Az asztalokon művirág díszeleg (amit én kifejezetten gyűlölök és ízléstelennek tartok) ami itt még jól is mutat ebben a környezetben. Sokan pihennek meg a napi rohanásban: fiatalok, öregek, családok...hallgatva az öreg görög tangóharmonikázását és énekét, aki néha átsétált az asztalok között a verandán. A falusi és a nagyváros idill érája keveredik ezen a helyen. 

Körülöttünk mindenki frappézott, feketén csak vízzel. Nekik így ízlik...az én francos magyar ízlésem persze tejjel kérte és rázva nem keverve - ahogy azt mondani szokták. A frappé itt nem az a latte kategória, sokkal markánsabb csersavasabb és töményebb. Az alapanyag sok helyen apróra darált török kávé, ami savanykásabb, erősebben pörkölt, mint itthon megszokott társai. A tejük kicsit sűrűbb, krémesebb és jobban meg tartja a márványos rétegeket a pohárban shakelés után is. A frappé mellé kaptunk egy üveg vizet ajándékba, ami tükrözi a görög vendégszeretet. Néhol megtisztelik az italt jégkockákkal vagy jégdarával, és ami elengedhetetlen az a színes szívószál. 

Élményt és hűsítést kapunk, nem is olyan drágán...

Ár.: Frappé tejjel 1,5 euro ~450Ft (víz-ingyenes)

Értékelés: 8

Véget ért a nyár, jöhetnek az élménybeszámolók...

Nyaralásunk első megállója Siófok volt, ahol az egyik napon a borús idő bekergetett minket a városba. Mi sem tudtunk elmenni mellette, hiszen a város központjában magasodik a város legjellegzetesebb épülete, Siófok jelképe: a víztorony. A vasbeton lábakon álló Víztorony egyébként 1912-ben épült fel a budapesti építészek Gergely Jenő és Gut Árpád tervei alapján. A Veszprémi Hírlap 1912. október 19-i számából tudhatjuk meg, hogy átadásra került a siófoki vízmű, melynek bekerülési költsége 1 millió korona volt. A lapban olvashatjuk, hogy Siófok igen kellemes ízű ivóvizet nyert. 1973-ban helyezték üzembe a balatonszéplaki felszíni vízművet, így a belvárosban álló víztorony elvesztette jelentőségét, a vízszolgáltatásban betöltött feladatát befejezte. A torony az évtizedek során Siófok jelképévé vált s központi elhelyezkedése miatt is kézenfekvő volt, hogy az idegenforgalom szolgálatába állítsák. 1992-ben a helyi önkormányzat lett a víztorony tulajdonosa, s ekkor nyílt meg az ország első vidéki Tourinform irodája a toronyban.

A felújítani 2010-ben kezdték és a munkálatok 2012-ben fejeződtek be a torony 100. évfordulójára. Újításként jelent meg, hogy kívül-belül teleépítették üveggel, amitől a torony sokkal kecsesebb lett. Így kapott többek között üveg panoráma lifteket, a szabad kilátó szinten üveg kerítést és padlótól plafonig érő ablakokat a fedett kilátóban. Ahol száz  éve még 250 köbméter víz hullámzott, ott most a full panorámás kilátó van. 

Az első látásra is egyértelmű, hogy az egész belsőt a Szentkirályi ásványvíz rendezte be, hiszen már a fogadótérben oxigénnel dúsított vizet osztogatnak. A feljutás ára 800Ft/fő, amit SZÉP kártyával is fizethetünk. Az üveg panoráma lift pár perc alatt felvisz a toronyba, melynek három szintje van. Az első szint a nyitott panoráma terasz, ahol 360°-ban 45 méter magasról csodálhatjuk meg a környék és a Balaton panorámáját. A második szinten egy oxigén bárt találhatunk, ahol a bárban lévő két csőből árad egész nap a 95%-os oxigén. Csak oda kell ülni az asztalhoz, felvenni a fülhallgatóra emlékeztető szerkezetet és az orrunk elé igazítani a csövet. Ez állítólag jótékony, élénkítő hatású, de mi nem próbáltuk ki, mentünk tovább. A harmadik szint különlegességét az adja, hogy külső pereme az asztalokkal és fotelekkel együtt folyamatosan forog körbe, így egy helyben ülve is élvezhetjük a teljes, balatoni panorámát. Ráadásul itt fent nagyméretű Samsung Surface digitális fényképkeret kinézetű asztalok vannak elhelyezve, amelynek érintőképernyőjén pillanatok alatt elővarázsolhatók a játékok. Látogatásunkkor ezek nem működtek. Maradt a régimódi szórakozás, a lassú forgás és a víztorony felújítását dokumentáló képek a falon...és persze a kávé....

Megrendelni kicsit nehézkes volt, mert a felszolgáló hölgy vicces mozdulatokkal követte az asztal forgását, néhol a fal mellé simulva várta, hogy a kedves vendég döntse el mit is kér valójában. Nálunk természetesen egy Latte Machiato és egy Budweiser került az asztalra. Néha az embernek szüksége van az összhangra, hangulat, látvány, ízvilág. Itt megvolt minden, ami kell...A kávét hosszú homokóra alakú hullámos üvegpohárban hozták ki, amiben jól látszott, hogy figyelnek a részletekre és a kávé rétegzettségére. A tejes kávé szervírozása úgy szép, ha az üvegpohár falán át láthatóvá válik, ahogy a kávé és a tej egymásba ölelkezik. Ez itt tökéletesen sikerült. A kávé tetején a tejhab kellően kemény tartású volt és ízletes. Az ízvilág mild caffera hajazott, kellemes bársonyos élményt nyújtva.

A Balaton gyönyörű panorámája és egy isteni kávé feledtet minden rosszat.

Ár.: Tejeskávé: 620Ft (Budweiser 650Ft, Összesen 1270Ft - 4,88 EUR /forintban jobban jártunk/)

Értékelés: 8

A nyár legmelegebb napjait éljük, mindenki igyekszik vízparton átvészelni ezt a hőséget. Mi is így tettünk és az a gárdonyi Panoráma strandra menekültünk a trópusi hőség elől. Egyik kedvenc partszakaszunk ez, hiszen nagyjából egy órás autózás után már le is érünk az ingyenes gyönyörű kilátással megáldott strandra. Ebben az időben már ezt a rövidke időt is alig lehetett elviselni az autóban. A kiépített part nem túl hosszú, a légkör családias és hétvégenként szinte egy gombostűt sem lehet leejteni. Akinek sikerül területet foglalnia az fákkal tarkított füves területen sütkérezhet és közben eltelhet a Velencei-tó szépséges sással-náddal benőtt kékes-zöldes tájképében. Az élővilág gazdag, láthatunk itt szitakötő rajokat is körözni a vizes lápos területek felett. Bár a strand ingyenes, de minden más vetekedik a sófoki aranypart áraival. A mosdó például 150Ft-ba kerül belépésenként függetlenül attól, hogy az ember esetleg csak átöltözni vagy tusolni akar. 

Ebben a nagy melegben mi sem kívántuk a meleg kávét, így hűsítőül egy Magnum Black Espresso jégkrémet kóstoltunk meg, természetesen lekísérve egy kólával. Mivel még nem próbáltam ezt a jégkrémet így előzetesen két félelmem volt: túl vaníliás a belseje, és az eltúlzott az olcsó kávé aroma. Vagy a melegben elfogyasztott jéghideg felfrissülés élménye okozta vagy ez a jégkrém tényleg tud valamit, de azt kell mondanom, hogy strand feelinghez illő tökéletes élményt ad. A külseje jeges zúzmarától fehérlik, mely mögött ott bújik a kellemesen édeskés étcsokoládé, ami roppanósan keretezi a belső fagylalt réteget. Az első harapás után máris megtört az első félelmem, hiszen nem a megszokott Magnum féle standard vanília ízt hozza, sokkal inkább egyfajta telített tejszínes csoda vár ránk. Ebből mondjuk kissé vastag a réteg, sokat kell várni a kávéra. De amint megérkezik a csigavonalban tekergő barna kávé-univerzum már tudom, hogy ez egy jól összeállított, minőségi termék. A kávé íz nem puszta olcsó cukrozott szirup, hanem valódi eszpresszó íz köszön vissza. Nem hígított, sokkal inkább sűrített espresso esszencia érződik, amelynek keserűsége mellé tökéletes harmóniát teremt a tejszínes burok.

Strandra tökéletes, hűs, ízletes élmény...

Ár: Magnum Black Espresso, 0,5 coca-cola 950Ft

Értékelés: 6

Az IKEÁ-ban az ember vagy pontosan tudja mit szeretne vásárolni, vagy csak nézeget mert egész napos programra vágyik. De bárhogy is legyen, az áruház kialakítása olyan, hogy hiába célirányos a vásárló, nincs menekvés. Végig kell bizony menni az egész labirintus-áruházon. Sőt még az is mindegy milyen napszakban megyünk, hiszen a fenti okok miatt biztosan beleesik az időbe egy ebéd vagy vacsora mire kijutunk a kasszánál. A labirintusos kialakítás utáni második legnagyobb fogása az IKEÁ-nak az Étterme és Kávézója. Az ember úgyis megéhezik vagy minimum megiszik egy kávét annak örömére hogy kiszabadult végre. Én is így tettem, először mertem kipróbálni az IKEA fizetős kávézóját. Merthogy régebben volt ingyenes kávé is az IKEA Family tagoknak, ami hosszútávon nem tett jót az áruház megítélésének a sok ingyenélő miatt. A kávézóban szokás szerint tejeskávét kértem, amihez nem túl pozitív előképpel álltam hozzá, mondhatni inkább csak a kíváncsiság hajtott. 

Ami az IKEA Kávézóját illeti van még mit fejlődnie, hiszen az étteremtől elkülönülve kb 1,5 munkatárs szolgál ki 2 négyzetméteren egy gépi kávéfőzővel. Leülni nem lehet, pár talponálló magasított asztalka áll csak rendelkezésre. Kicsit olyan coffee to go feeling, nem hívogat vagy csábít a kávéházi hangulat.

Ennek ellenére meglepő módon a kávé finom volt. Erős és karakteresen pörkölt ízével teljes ízharmóniát adott. Ráadásul nem is túl drága. Arra azért kíváncsi lennék milyen kávéból készítik. Ha pontosan ki lenne írva a típus és a lejárati dátum, akkor még a kávé útját is nyomon lehetne követni. Hiszen az IKEA a saját bolti kávéiról garantálja, hogy mindenki meg nézheti a folyamatot ahogy a kitermeléstől a csészéig eljutott a termék.

"Az IKEA csak UTZ által minősített kávét használ. Az UTZ egy független, non-profit szervezet, amely a világ legnagyobb és leggyorsabban fejlődő kávéminősítési programját működteti. Azt szeretnénk, hogy a munkatársaink és vásárlóink tudják, hogy a nálunk felszolgált kávét társadalmi és környezetvédelmi szempontból megfelelő körülmények között termesztették. Az IKEA vásárlói visszakereshetik kávéjuk eredetét egészen az ültetvényig azáltal, hogy a nyomonkövető eszközbe beütik a Svéd finomságok boltjában vásárolt kávé fajtáját és lejárati dátumát. Az UTZ tágan értelmezi a fenntarthatóság kérdését, mivel figyelembe veszi a társadalmi, környezetvédelmi elvárásokat és a felelős üzleti tevékenységet egyaránt."

És ahol ellenőrizhetjük kávénkat:

http://www.utzcertified.org/ikea/

Én még biztosan fogok itt kávézni, bejött a karakteres pörökölt íz!

Ár.: Tejeskávé: 240Ft

Értékelés: 6

Fesztiválokkal érkezett a nyár idén is...

EFOTT-on jártunk, amit idén a Corvinus Egyetem vendég szervezése fémjelzett Zánkán. Maga a rendezvény a régi Gyermek faluban volt, ami új néven már Új Nemzedék Központtá avanzsált. Az EFOTT Fesztivált azért kedvelem leginkább a magyar könnyűzenei programsorozatok közül, mert nem csak a zenéről, az italokról, a bulikról és a másnaposságról szól. A rövidítést kifejtve már világossá is válik a különbség: Egyetemisták és Főiskolások Országos Turisztikai Találkozója. A kulcsszó tehát a turisztika, hiszen a rendezvény egyik fő célja, hogy megismertesse Magyarországot a fiatalokkal. Utazó fesztivál révén minden évben más és más helyeke/t/városokat/tereket/látványosságokat ismerhetnek meg a látogatók, sőt tesznek magukévá egy hétre. Személy szerint jártam már EFOTT-al: Velencén, Zamárdiban, Debrecenben, Dunaújvárosban, Orfűn, Szolnokon és most Zánkán. Mindenhol azért be- bemerészkedik az ember a legközelebbi városba és legalább egy napot szán annak megismerésére. Néhol művészettörténeti, építészeti, népművészeti remekművek garmadájával  találkozhatunk, néhol pedig maga a természet csodája az, amit emlékül vihetünk magunkkal. A Balaton partján inkább ez utóbbi a jellemző, de így is érdemes egy-egy sétát ejteni a közeli településen.

Annál is inkább javaslom, mert azt gondolom nem sokan kedvelik a mobil kávégépekből hígan csöpögő nagyüzemben gyártott fesztiváli löttyöt. Ezt talán nem is nevezném kávénak, így mi is körbenéztünk Zánkán hol lehet egy kellemes reggeli kávét elfogyasztani. Így találtunk rá a Zánkára bevezető út mentén egy hangulatos kis helyre, a Vinotékára. A jobbára tájjellegű és minőségi balatoni borokat áruló hely délelőtti fő profilja a kávézó és totó-lottó valamint sorsjegy értékesítés. Hangulatos kerthelyiségében 3-4 fa asztal található székekkel/padozattal, lugasos környezetben, ami kiválóan árnyékol a nyári tűző nap ellen. A személyzet kedves, és figyelmes. 

Tejes kávét kértem sok tejjel, amit nem bíztak a véletlenre ezért hoztak egy félhosszú kávét nagyobb csészében és mellé kis kancsóban a tejet. A kacsóban nem fél deciliter volt, mint ahogy már kaptam ilyesféle kiszerelés azelőtt az RS9ben. A kávé friss volt és zamatos, a tej tökéletesen elég még egy nagyon tejes lattéhoz is. Tökéletes reggeli kávé, tökéletes környezetben. Igazi vidéki idill részese lehet az utazó, csendes kis utca, zöldellő indákkal körbeölelve fa asztalkáknál kávézva és gyönyörködhet a szemben dúsan virágzó sötét rózsaszín leanderben.

Ár: Tejes kávé, Coca Cola: 600Ft

Értékelés: 8