Életem mostani időszaka nem kedvez a hosszan beülős, beszélgetős, könyvet olvasós, merengős kávé délutánoknak, viszont teljesen el sem lehet hagyni a kávéházi légkört a mindennapokból. Ezért amerre utam visz azért egy egy csésze feketére mindig van idő. Ezúttal a Népliget koszos-poros, tömegtől hömpölygő sajátos világában pihentem meg. Ezt a környéket egyaránt ismeri mindenki, a vidékiek éppúgy, mint a fővárosban élők, hiszen a távolsági és helyközi buszok ide érkeznek be országosan. Ez az egyik "nagybuszmeg" Budapesten. A pályaudvar modern épületegyüttesének kiváló kontrasztot nyújt az út másik oldalán elhelyezkedő talponállók sokasága és az elkészülése előtt már méltán híressé váló "drága" Fradi stadionunk. A két világ között felüljáró húzódik alul-felül többsávos úttal, oldalvást villamos megálló és helyi járat végállomás található...a por és a kosz tehát szinte törvényszerű. Ez a pezsgő élet nem szűnik meg a föd alatt sem. Mindenhol emberek hömpölyögnek egykedvűen elhaladva a földön fekvő hajléktalanok mellett és ügyet sem vetve az út közepét módszeresen elfoglaló rejtélyes "őstermelőkre" akiket addig egyszer sem láttál, de aznap éppen ott és akkor akarják a paprikájukat eladni. És persze ugyanígy járnak ott fantom ruházati eladók is, akik néhanapján guruló fogasról tukmálják portékájukat. Az ezer lejáratú aluljáróban metró megálló, volánbusz pénztár, pizzás, újságos, kocsma, Fornettis, élelmiszerbolt és egy Lipóti Pékség is található.
A körkép láttán talán nem csoda, hogy ez utóbbit választottam a megpihenésre. A Lipóti pékség a Népligetben egy üvegfallal lezárt részen helyezkedik el. A Lipóti Pékséget Tóth József Péter alapította 1992-ben, ma is ő a cég tulajdonosa és vezetője. Kezdetben 15-20, főként Lipót környéki kis boltot látott el kenyérrel és pékáruval. Napjainkban Budapesten már több, mint 50 mintabolttal rendelkezik a Népligetben 2013-ban nyitottak üzletet.
Maga a pékség egy hosszanti irányban terjeszkedő üzlet, melyben a leghangsúlyosabb szerepet a pékpult kapja, ahol a friss finomságok közül válogathatnak az arra járók. Van azonban a látványpékségnek egy balra eső kis félhomályos zuga, ahol két asztal mellett elfogyaszthatjuk helyben főzött feketénket. A hely kialakítása újszerű és kulturált. Az asztalok tiszták, továbbá kellemes benyomást kelt, hogy a leülős részen nincs tömeg és felfordulás. Csendes kis szigete ez az aluljáró örült rohanásának. Hátránya, hogy ha valaki inna egy jó kávét ugyanúgy végig kell állnia a péksütis sort...ez kellemetlen, de kivárható.
Én szokásomhoz híven egy tejes kávét kértem egy 0,33-as kólát és egy cookie-t, mert nagyon kacsingatott rám a pultból. A kávé inkább cappucino volt állagra és ízre is. A klasszikus lattéval köszönőviszonyban sem volt, mindennek ellenére maga az ízhatás finomra sikerült. Ez köszönhető valószínűleg a Dallmayr kávénak, amiből szinte csak tökéletes kávé készülhet. A cookie hatalmas volt és csoki valamint mandula darabkákkal volt teletűzdelve. Isteni együttes -gondoltam magamban-, mire az idill szertefoszlott...egy kissé bolond nő ült le velem szemben az asztalomhoz. A másik asztal üres volt, de ő valamiért mégis úgy gondolta, hogy megzavarhatja a kávézásom szent szertartását jelenlétével. Sokat nem beszélt, a wifi után érdeklődött, majd a sapkája bojtját tekergette bőszen.
Ezt az "élményt" leszámítva, -amit a Népliget színes forgatagának számlájára írtam- kellemes ízű kávét fogyaszthattam el. A nagy rohanásban, optimális parkolópálya lehet.
Ár.: tejeskávé, 0,33 Coca Cola, csokis mandulás cookie 810Ft
Értékelés: 6
