Kávé & Kóla

A Görögországot érintő beszámoló kezdődjön Thessalonikivel, a frappé bölcsőjével. 

A frappé története 1957-ben a Thessaloniki Nemzetközi Kereskedelmi Vásárral kezdődött. Ebben az évben a Nestlé egy új gyerekitalterméket dobott piacra: egy instant kakaóitalt, amit tejjel kellett összekeverni és egy shakerben felrázni. A Nestlé egyik alkalmazottja, Dimitris Vakondios, a szokásos napi instant kávéját szerette volna elkészíteni, de a vásár területén nem volt alkalma vizet forralni, ezért a kávéport hideg vízzel keverte össze és felrázta a shakerben, hogy feloldódjon. Ezzel a kísérlettel született meg az első frappé kávé, Görögország népszerű nyári itala. A frappé mára már Görögország nemzeti kávéjává vált, és gyakorlatilag minden kávéházban kapható.

És valóban...akármerre jártunk a nyaralás során, mindenhol a munkát el nem siető frappézó görögökkel találtuk szembe magunkat. Frappézik a hentes, a ruhaboltos, a sofőr, a recepciós...és természetesen akarva akaratlan a turista is. Itt ugyanis szinte nem illik espressot kérni forrón és feketén. Talán nem is esne jól az itt uralkodó nyári negyven fogkos hőségben, de szerencsénkre úton-útfélen kaphatunk hűsítő frappét görög testvéreinktől. Bár szinte hívhatjuk egy egész országot behálózó frappé and go birodalomnak is, még sincs olyan magasban az ára mint ha Costa vagy California Coffeeban vennénk meg. 

A frappéimádó görögök nagyon szigorúan veszik a kávé-cukor arányt, ezért mára már-3 féle édesítéssel készítik el kedvenc italukat: glykós (γλυκός) azaz édes; métrios (μέτριος), azaz közepesen édes és skétos (σκέτος), tehát cukor nélkül készült frappék. Természetesen további változatai is kifejlődtek, likőrrel (általában Kahluával) vagy kakaóval is ízesítik a hűsítőt; sőt, egyes éttermekben vaníliafagylaltot is tesznek a hideg kávéba, ami technikailag már nem frappé, mert nincs felrázva. Ezt mi magyarok jeges kávénak ismerjük. Az olaszok a felrázás technikáját felhasználva kifejlesztették a saját hidegkávé-változataikat, az espresso fréddót és az cappuccino fréddót. A különbség, hogy instant kávé helyett hosszú eszpresszót (espresso lungo) ráznak fel kis tört jégdarabkákkal. A capuccino fréddót pedig tejhabbal szolgálják fel, a tetejére kakaót vagy fahéjat szórnak, hogy jobban hasonlítson a capuccinóra. Ezt az italt Európában gyakran összetévesztik a jeges café lattével, ami jeges tejeskávé, de nincs felrázva.

Persze a környezet sem mindegy hol fogyasztjuk el. Észak görög nyaralásunk során útba ejtettük Thessaloniki varázsos piacát is. Ha valaki az igazi emberközeli Görögországra kíváncsi, akkor bizony érdemes elszakadni a csodálatos tengerpartról néha napján és megnézni hova járnak a helyiek. Ez mindig biztos tipp az utazás során, hiszen így sokkal mélyebb benyomásokat lehet gyűjteni. Mi is ezt tettük, és beolvadtunk az ebédre vásároló háziasszonyok és az áruikat vigyázó hűsölő kofák forgatagába. A piac óriási méretű, rengeteg kis utcácskával és ezernyi színnel illattal és fénnyel tarkítva. Elképesztő színek táncát adja vissza az ezerféle olajbogyó ami itt megterem. Magyar ember ismeri a zöldet meg a  feketét oszt'jól van. Itt pedig van barna, lila, padlizsánszín és még olyan is mint az éj feketéje. Gyönyörű.

Ebéd helyett pár olajbogyó és egy jó frappé bőségesen megteszi. A piac egyetlen kialakított kávézójában kerestünk árnyékot a tikkadó hőségben. A kávézó épp olyan autentikus mint maga a piac. Ez tulajdonképpen egy ház beszögellésében verandává átalakított helység. Az asztalok szedett-vedettek, mindegyik más minátjú és színű, csakúgy mint  a székek. A boltívek felett és az oszlop sarkokban a fehér falra felfestett színes képek díszelegnek. Ezek olyan esetlegesnek tűnnek, mintha maga a művész is csak improvizatíve arra járván festette volna őket fel. Az asztalokon művirág díszeleg (amit én kifejezetten gyűlölök és ízléstelennek tartok) ami itt még jól is mutat ebben a környezetben. Sokan pihennek meg a napi rohanásban: fiatalok, öregek, családok...hallgatva az öreg görög tangóharmonikázását és énekét, aki néha átsétált az asztalok között a verandán. A falusi és a nagyváros idill érája keveredik ezen a helyen. 

Körülöttünk mindenki frappézott, feketén csak vízzel. Nekik így ízlik...az én francos magyar ízlésem persze tejjel kérte és rázva nem keverve - ahogy azt mondani szokták. A frappé itt nem az a latte kategória, sokkal markánsabb csersavasabb és töményebb. Az alapanyag sok helyen apróra darált török kávé, ami savanykásabb, erősebben pörkölt, mint itthon megszokott társai. A tejük kicsit sűrűbb, krémesebb és jobban meg tartja a márványos rétegeket a pohárban shakelés után is. A frappé mellé kaptunk egy üveg vizet ajándékba, ami tükrözi a görög vendégszeretet. Néhol megtisztelik az italt jégkockákkal vagy jégdarával, és ami elengedhetetlen az a színes szívószál. 

Élményt és hűsítést kapunk, nem is olyan drágán...

Ár.: Frappé tejjel 1,5 euro ~450Ft (víz-ingyenes)

Értékelés: 8